A vakondok távoltartása érdekében olyan hagymás virágzókat érdemes ültetni, amelyek erőteljes illatukkal vagy ízanyagukkal zavarják őket. Bár a vakondok főként rovarokra és földigilisztákra vadásznak, bizonyos hagymás növények illata riasztóan hat rájuk. Íme néhány ilyen növény:
1. Nárcisz
A nárciszok eredeti élőhelye Eurázsia és Észak-Afrika szubtrópusi területei. Egyes fajták Eurázsiában is őshonosak. Világos, vagy szűrt erdőkben, sziklás hegyoldalakon, réteken élnek. Magyarországon a csillagos nárcisz (Narcissus angustifolius) az egyetlen természetes faj. Védett! Nagyszüleink kertjében természetes volt, hogy a kapun belépve kora tavasszal nárciszok köszöntötték a látogatót. Az ókor óta kedvelt kerti virágzók. Keskeny, hosszú leveleik és száruk közvetlen a hagymából bújnak ki, amely nyáron visszahúzódik. Télállóak, fagyra nem érzékenyek. Sőt, a szép, dús virágzáshoz fontos, hogy télen pihenhessen a hidegben a virághagyma. Klasszikus nárciszként a költő nárciszt ismerjük, kis, fehér virágjával, belül narancssárga szélű belső sziromlepellel. A virágban a termőt és a porzót lepellevelek védik. Rengeteg féle-fajta virágú nárciszt ismerünk, a szakemberek gondos munkájának hála, mára illatos-, dupla szirmú-, orchidea virágú-, trombitavirágú-, multiflora-, alacsony szárú-, magas-, illetve csokros nárciszok közül válogathatunk. Elsősorban holland és angol kertészek nemesítéseinek köszönhetjük a legszebb fajtákat.
Magyarországon szeptembertől novemberig ültethetjük a nárciszokat kertünkbe, hogy április-májusban szépen virágozzanak. 15-20cm mélyre, jó vízelvezetésű, tápanyagban dús, laza talajba ültessük! Közepes vízigényűek, a pangó vizet nem jól viselik! Kötött talajt lazítsuk kaviccsal, homokkal, illetve tegyünk alá Gyökéritatót! Kora tavasszal adjunk neki egy kis virágzást elősegítő tápot, ősszel pedig lássuk el egy kis komposzttal vagy kevés érett trágyával! A nárcisz a szárazságot nem kedveli, nagyon aszályos tavaszi napokon kevés vízzel néha öntözzük meg!
A nárciszok napos és félárnyékos helyen is jól érzik magukat, nagyon jól mutatnak a gyepben, évelőágyásban, vagy a fák alatt. Csoportosan ültetve mutatnak a legszebben. Nem szükséges minden nyáron kiszedni az elvirágzott nárcisz hagymákat, de 5-6 évente javasolt széttelepíteni őket. Ilyenkor kivehetjük őket a talajból és a nyári pihenő után szeptember-októberben újra elültetni őket.
Lakásban is nevelhetünk cserepes nárciszt, ebben az esetben december elejéig tartsuk hideg, 5-10 C alatti helyen, majd ültessük be laza, tápdús, Gyökéritatóval ellátott földbe a cserepünkbe. tegyük a cserepet az ablakba, a talajt tartsuk enyhén nedvesen! Vigyázzunk, hogy ne öntözzük túl hagymáinkat, nehogy berohadjanak! Január-februárban szép, illatos virágözönben gyönyörködhetünk a lakásunkban.
Jól társítható más virágzókkal, hóvirággal, jácinttal, tulipánnal összeültetve is kimondottan jól érzi magát. A kósza pocok messziről elkerüli, emiatt érdemes a kert több zugába is ültetni a kis kártevő ellen. A nárcisz mérgező növény, likorin alkaloidot tartalmaz a hagyma és a legtöbb fajta levele is. Természetesen nem kell félni tőlük, ültetéskor nem kapunk mérgezést, mert a nárcisz hagymához hozzáértünk! De ne együk meg sem a levelét, se a hagymáját! Minden virághagyma ültetésekor használjunk kertész kesztyűt! Ezzel elkerüljük a természetes bőrirritációt, amit a nárcisz és a jácint hagymák okoznak védekezésül a kártevők ellen!
2. Császárkorona (Fritillaria imperialis)
A hagyományok szerint a növényt eredetileg Perzsiából hozták Európába, és régóta a nemesi kertek egyik kedvence. A mitológiában is számos helyen megjelenik, mint a hatalom és a gazdagság szimbóluma. A császárkorona tehát nemcsak a látványával, hanem történetével is lenyűgöz.
A császárkorona hagymája erős, szúrós szaggal rendelkezik, amelyet a vakondok és más rágcsálók kifejezetten kerülnek. Ez az egyik leghatékonyabb hagymás növény a vakondok ellen. A császárkorona (Fritillaria imperialis) az egyik legimpozánsabb hagymás évelő, amely méltán érdemelte ki a kertészet világában a „korona” jelzőt. Ez az erőteljes, egzotikus megjelenésű növény nemcsak lenyűgöző látványt nyújt, de számos praktikus előnnyel is szolgál a kertészek számára.
Amellett, hogy látványos kerti dísz, a császárkorona távol tartja a vakondokat és rágcsálókat. A növény hagymái jellegzetes, kissé kellemetlen szagot árasztanak, amelyet ezek az állatok kifejezetten kerülnek. Ezért a kertészek gyakran ültetik olyan területekre, ahol a vakondok vagy más állatok kárt okozhatnak a növényekben. A császárkorona így nemcsak szépíti, hanem védi is a kertet. Gondozása nem túl bonyolult, és évről évre gyönyörködtetni fogja a kert tulajdonosait és a látogatókat is. Ha valaki igazán különleges és hasznos növényt szeretne a kertjébe, a császárkorona kiváló választás.
A császárkorona kedveli a napos vagy félárnyékos helyeket. A teljes napfényben történő ültetés serkenti a virágzást, de túlzott hőség esetén érdemes enyhe árnyékot biztosítani számára. Jól érzi magát a laza, jó vízelvezetésű talajban, amely tápanyagban gazdag. A császárkorona hagymái érzékenyek a pangó vízre, így fontos, hogy a talaj ne legyen túl nedves, különösen télen. A nehéz, agyagos talajokat érdemes komposzttal vagy homokkal javítani. A hagymákat ősszel kell elültetni, 20-30 cm mélyre és hasonló távolságra egymástól. Érdemes a hagymákat kissé megdöntve ültetni, hogy az esetleges víz ne gyűljön össze a hagyma csúcsánál, ezzel csökkentve a rothadás esélyét. Bár a császárkorona szárazságtűrő, az öntözést meghálálja, különösen a virágzási időszakban és a növekedési ciklus kezdetén. Virágzás után azonban már nincs szüksége rendszeres öntözésre. A tavaszi növekedés serkentése érdekében ajánlott komposztot vagy szerves trágyát kijuttatni. A hagymák télállóak, de a nagyon hideg téli hónapokban érdemes talajtakaróval védeni őket, különösen, ha kemény fagyokra lehet számítani.
3. Allium (díszhagyma)
A díszhagyma, vagyis az Allium nemzetség, az amarilliszfélék (Amaryllidaceae) családjába tartozik, és több mint 700 fajjal büszkélkedhet. Ezek a növények a Föld különböző részeiről származnak, beleértve Közép-Ázsiát, Európát és Észak-Amerikát. A legismertebb díszhagymafajták, amelyek dísznövényként terjedtek el, főként Közép-Ázsiából, Irán és Afganisztán területéről származnak. A díszhagymákat már az ókorban is ismerték és használták különböző célokra, beleértve a gyógyítást, az ételek ízesítését és a kertdíszítést. A modern kertészkedésben a díszhagyma esztétikai értéke és szárazságtűrése tette népszerűvé, különösen az utóbbi évtizedekben, amikor egyre nagyobb figyelmet kapnak az alacsony vízigényű, fenntartható kertészeti megoldások.
A díszhagyma gömb alakú virágzatai rendkívül feltűnőek, és nagy méretükkel könnyen a kert középpontjává válnak. Egyes fajták virágfejei elérhetik a 20-30 cm-es átmérőt is, így igazi látványosságot nyújtanak a kertben. Általában késő tavasszal és nyáron virágoznak, és virágzási időszakuk hosszan tart. Remekül bírják a szárazabb időszakokat, és kevés öntözéssel is jól fejlődnek. Ez különösen előnyös, ha olyan kertet szeretnénk, amely fenntartható és kevés gondozást igényel. A díszhagymák illatát és ízét sok vadon élő állat, például őzek és nyulak, nem kedvelik. Ezért kiváló választás olyan kertekbe, ahol más növényeket gyakran károsítanak ezek az állatok. A díszhagymák nektárja vonzza a méheket és más beporzó rovarokat, amelyek hozzájárulnak a kert ökoszisztémájához.
A díszhagyma szereti a napos helyeket, ahol elegendő fényt kap a virágzáshoz. A napfény elősegíti a virágok színének élénkségét és a növény egészséges növekedését. A díszhagyma számára a legideálisabb a jó vízelvezetésű talaj, amely nem tartja vissza a felesleges nedvességet. A hagymák hajlamosak a rothadásra, ha túl sok víz éri őket, így fontos, hogy a talaj laza és könnyen száradó legyen. A közepesen termékeny talaj elegendő a növény számára, de tápanyagban gazdag talajban még szebben virágzik. Bár a díszhagyma szárazságtűrő, fiatal korban vagy hosszan tartó szárazság idején némi öntözést igényel. A virághagymákat ősszel ültessük el, körülbelül 10-15 cm mélyre. A hagymák között érdemes 20-30 cm távolságot hagyni, hogy a növények elegendő teret kapjanak a növekedéshez. A virágzás után a szárak és levelek lassan elszáradnak, de ne vágjuk le őket túl korán, mivel a növény ezekből a részekből táplálkozik a következő évi növekedéshez. A díszhagyma különösebb tápanyagutánpótlást nem igényel, de a tavaszi időszakban adott komposzt vagy szerves trágya segíthet a virágzás serkentésében.
4. Krókusz (Crocus)
A krókuszok bár nem kifejezetten vakondriasztók, kombinálva más, erősebb illatú hagymás növényekkel, szintén segíthetnek távol tartani a vakondokat. A krókuszok természetes élőhelyei Dél-Európa, Észak-Afrika, Kis-Ázsia, valamint Közép-Ázsia és a Közel-Kelet régiói. Eredetileg főként a hegyvidéki és mediterrán területeken fordultak elő, ahol a hideg tél után gyorsan virágba borulnak, hasonlóan ahhoz, ahogy ma is a kertekben felbukkannak.
A krókuszok már február-március hónapban virágba borulnak, amikor a legtöbb növény még a tél nyomait hordozza. Változatos színekben nyílnak, a fehértől kezdve a sárga és lila árnyalatokig sokféle változat létezik, így könnyen kombinálhatók más tavaszi virágokkal. Mivel korán nyílnak, a krókuszok virágai fontos táplálékforrást nyújtanak az első méhek és más beporzó rovarok számára, akik a hosszú tél után éppen ekkor kezdenek élelmet keresni. A krókuszok remekül használhatók természetes kertek kialakításában, ahol azokat akár pázsitba, fa alatti területekre is el lehet ültetni. Szépen szaporodnak, így évről évre nagyobb foltokban díszítik a kertet. Kis helyigényű, könnyen szaporodó növények. Hagymái kicsik és könnyen ültethetők, így ideálisak kis kertekbe, virágágyásokba vagy akár balkonládákba is.
A krókuszok kedvelik a napos vagy félárnyékos helyeket. A napfény elősegíti a korai virágzást és erősíti a növényeket. Ha a kertben túlzottan árnyékos helyre ültetjük őket, kevesebb virágra számíthatunk. A krókuszok a jó vízelvezetésű, laza talajt kedvelik. A pangó víz különösen káros lehet a hagymák számára, mert rothadáshoz vezethet. Ideális esetben a talaj legyen tápanyagban gazdag, de nem túl nehéz. A homokos vagy kavicsos talajok javítják a vízelvezetést. A krókusz hagymáit ősszel, szeptember és november között kell elültetni, amikor a talaj hűvös, de még nem fagyos. A hagymákat 5-10 cm mélyre és hasonló távolságra ültessük egymástól, csoportokban, hogy szép, tömör virágmezőt alkossanak. Ha pázsitba ültetjük őket, ügyeljünk arra, hogy hagyjuk a leveleket elszáradni, mielőtt újra nyírnánk a füvet, hogy a hagymák elegendő tápanyagot tudjanak raktározni a következő szezonra.
A krókuszok kevés öntözést igényelnek, különösen a virágzási időszak után. A természetes csapadék általában elegendő számukra, de ha nagyon száraz az időjárás, akkor a fiatal hagymákat érdemes öntözni, hogy jól fejlődjenek. Nem igényelnek különösebb tápanyagellátást, de a tavaszi virágzás előtt kevés komposzt vagy hagymás növényekhez való speciális műtrágya javíthatja a virágzást. Az ültetési helyet érdemes mulcsozni, ami segít megőrizni a talaj nedvességtartalmát és véd a hidegtől. A krókuszok jól bírják a hideget, így nincs szükség különleges védelemre a tél folyamán. Hagymáik télállóak, és a fagyok elmúltával újult erővel térnek vissza a tavaszi kertbe.
